Kocsola története

A település pontos keletkezésére vonatkozóan megbízható információk nincsenek, a kis számú írásos feljegyzések alapján csak mozaikszerűen állítható össze története. Múltjáról leletek, égetett agyagedények, római pénzek, kis szobrok tanúskodnak, amelyek ma a szekszárdi múzeumban láthatók. Valószínű, hogy a honfoglalók szálláshelye is volt. Szeghalmi szerint a 11. és a 12. században a Monoszló nemzetség tanyázott itt. Egy 1271-ben kelt oklevél tanúsága szerint már temploma is volt. 1500-ban a tamási várhoz tartozott, és a Hédervári család birtoka volt. A török idők végén, valószínűleg pestisben vagy éhínség miatt a lakosság elpusztult, a 18. században telepítették újra. Vályi András Magyarországnak leírása című könyvében olvashatjuk: „Kocsola magyar falu, földesura H. Esterházy Uraság, lakosai katolikusok, határja jó termékenységű, vagyonjai jelesek.” A kis falucska jobbágyközség lehetett, amelynek neve (Kocsolya, Kotzola, Kocsola), valamint földesurai az idők folyamán változtak. A törökök kiűzése után első lakosai magyarok voltak. 1740 körül jelenik meg Fischer József molnár „népes” családjával. A németek betelepítését 1763 utánra teszik, de itt telepedett meg Hőgyész, Dúzs, Tevel, és különösen Pári népfeleslege is. A németek megjelenésével az 1920-as évek végén, az 1930-as évek közepén már élesedik az ellentét a magyar és a német lakosság között. 1945 előtt a magyar lakosság a Nagyhát utcát, a németség a központtól távolabbi utcákat lakta. Egymás között nem házasodtak. A II. világháború idején a német lakosság nagyobb része a Volksbund tagja lett. A háború utáni kitelepítések következtében a németek helyére a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről és a Délvidékről magyar lakosság érkezett. A nemzetiségi ellentétek tovább éleződtek, a felvidékiek egy része elköltözött a településről. A döntően mezőgazdaságból élő lakosság számára jelentős változást a mezőgazdaság átszervezése hozott. A birtokok összevonása, a gépesítések hatására a mezőgazdaságban dolgozók aránya az addigi 96%-ról csakhamar 69%-ra esett vissza.

A török eredetű Kocsola személynévből keletkezett magyar névadással, a magyar -d helynévképző hozzáadásával.